ÁLLAM ÉS FORRADALOM  

III.5.  AZ ÁLLAM-ÉLŐSDI MEGSEMMISÍTÉSE

Már idéztük Marx erre vonatkozó szavait, most csak ki kell őket egészítenünk:

„ ...új történelmi alkotásoknak általában az a sorsuk — írta Marx —, hogy a társadalmi élet olyan régebbi, sőt kihalt formái megismétlődésének nézik őket, amelyekhez valamelyest hasonlítanak. Így ezt az új Kommünt, amely a modern államhatalmat megtöri (bricht = összetöri), ama középkori kommün hasonmásának nézték... kis államok szövetségének (Montesquieu, girondisták) ... a túlzott központosítás ellen folyó régi harc egyik szélsőséges formájának nézték...”

,, ...A kommünális alkotmány visszaadta volna a társadalmi közösségnek mindazt az erőt, amelyet addig a rajta élősködő és szabad mozgását béklyózó állam felemésztett. Ez az egyetlen aktus elegendő lett volna arra, hogy Franciaország újjászületését elindítsa...” 

„ ...a kommünális alkotmány valójában a falusi termelőket a kerületi székhelyek szellemi vezetése alá utalta, s ott a munkások személyében biztosította számukra érdekeik természetes képviselőit. — A Kommün puszta léte természetszerűleg magával hozta a helyi önkormányzatot, de többé már nem ellensúlyozásképpen az immár fölöslegessé tett államhatalommal szemben ...” 

 „Az államhatalom megsemmisítése”, amely „élősdi kinövés” volt, ennek „lenyesése”, „szétrombolása”; „immár feleslegessé vált az államhatalom” — ilyen kifejezéseket használt Marx az állammal kapcsolatban, amikor a Kommün tapasztalatait felmérte és elemezte.

Mindezt mintegy fél évszázaddal ezelőtt írta, és ma szinte ásatásokat kell végeznünk ahhoz, hogy a hamisítatlan marxizmust bevigyük a nagy tömegek tudatába. Azokat a következtetéseket, amelyeket Marx az általa végigélt utolsó nagy forradalmon végzett megfigyeléseiből levont, éppen akkor felejtették el, mikor a következő nagy proletárforradalmak ideje elérkezett.

 „ ....A sokféle értelmezés, melyet a Kommünnek adtak, és a sokféle érdek, mely a maga javát látta benne, mutatja, hogy minden ízében rugalmas politikai forma volt, ellentétben valamennyi előbbi, határozottan elnyomó kormányformával. Igazi titka a következő: lényegében a munkásosztály kormánya volt, annak a harcnak a terméke, amelyet a termelő osztály a kisajátító osztály ellen vívott, az a végre felfedezett politikai forma, amelyben a munka gazdasági felszabadítása lehetővé vált.”

„Ez utóbbi feltétel nélkül a kommünális alkotmány lehetetlenség és ámítás lett volna...”

 Az utópisták olyan politikai formák „felfedezésével” foglalkoztak, amelyekben a társadalom szocialista átalakulásának végbe kellene mennie. Az anarchisták a politikai formák kérdését egyáltalán nem méltatták figyelemre. A mai szociáldemokrácia opportunistái a demokratikus parlamenti állam burzsoá politikai formáit határnak fogadták el, amelyet átlépni nem lehet, és homlokukkal a földet verve imádták ezt a „mintaképet”, s anarchizmusnak nyilvánítottak minden olyan törekvést, amely e formák szétzúzására irányult.

Marx a szocializmus és a politikai harc egész történetéből arra az eredményre jutott, hogy az államnak el kell majd tűnnie, és hogy eltűnésének átmeneti formája (az államtól a nem-államba való átmenet) az „uralkodó osztállyá szervezett proletariátus” lesz. De arra, hogy felfedezze e jövő politikai formáit, Marx nem vállalkozott. Megelégedett a francia történelem pontos megfigyelésével, elemzésével és ama következtetéssel, amelyre az l85l. év vezetett: a burzsoá. államgépezet szétrombolása közeleg.

Es amikor a proletariátus forradalmi tömegmozgalma kirobbant, Marx, e mozgalom sikertelensége, rövid tartama és szembeszökő gyöngéi ellenére, elkezdte tanulmányozni, hogy milyen formákat tárt fel ez a mozgalom.

A Kommün — az a proletárforradalom által ,,végre felfedezett” forma, amelyben a munka gazdasági felszabadítása végbemehet.

A Kommün — a proletárforradalom első kísérlete arra, hogy összetörje a burzsoá államgépezetet, és az a „végre felfedezett” politikai forma, amellyel a szétzúzott formát lehet is, kell is helyettesíteni.

A további fejtegetés során meglátjuk, hogy az l905-ös és l9l7-es orosz forradalmak más körülmények között, más feltételek mellett folytatják a Kommün művét és igazolják Marx zseniális történelmi elemzését.