ÁLLAM ÉS FORRADALOM  

IV.3.  LEVÉL BEBELHEZ

Marx és Engels műveiben az állam kérdésével kapcsolatban egyik legfigyelemreméltóbb, sőt talán a legfigyelemreméltóbb fejtegetés az alábbi részlet Engelsnek l875. Március 1875-án Bebelhez írott leveléből. Ezt a levelet, mellesleg megjegyezve, tudomásunk szerint Bebel közölte először emlékiratainak („Életemből”) II. kötetében, amely 1911-ben, tehát 36 évvel a levél megírása és elküldése után jelent meg nyomtatásban.

Engels ebben a levélben ugyanazt a gothai programtervezetet bírálta, amelyet Marx is bírált Brackéhoz írt nevezetes levelében, és külön az állam kérdését érintve, a következőket írta Bebelnek:  

 „...A szabad népállam szabad állammá változott át. A szó nyelvtani értelmében véve a szabad állam olyan állam, amely szabad a polgáraival szemben, tehát zsarnoki kormányzatú állam. Sutba kellene dobni az államról szóló egész locsogást, különösen a Kommün után, amely már nem is volt állam a szó tulajdonképpeni értelmében. A »népállamot« az anarchisták unos-untalan a fejünkhöz vágtak, noha már Marxnak Proudhon elleni munkája és utána a »Kommunista Kiáltvány« határozottan megmondja, hogy a szocialista társadalmi rend bevezetésével az állam önmagától feloszlik (sich auflöst) és eltűnik. Minthogy pedig az állam csupán átmeneti intézmény, melyet a harcban, a forradalomban felhasználunk ellenfeleink erőszakos fékentartására, ezért »szabad népállamról« beszélni merő értelmetlenség; amíg a proletariátusnak még szüksége van az államra, nem a szabadság érdekében, hanem ellenfeleinek fékentartására használja fel, és mihelyt szó lehet szabadságról, az állam, mint olyan megszűnik. Ezért mi azt javasolnánk, hogy az »állam« szót mindenütt a »közösség« („Gemeinwesen”) szóval helyettesítsük, ezzel a régi jó német szóval, amely igen jól képviselheti a francia »commune«-t”(a német eredetiben 32l-322. old.).

Szem előtt kell tartanunk azt, hogy ez a levél arra a pártprogramra vonatkozik, amelyet Marx alig néhány héttel később (l875. május 5-én) keltezett levelében bírált, s hogy Engels akkoriban Marxszal együtt Londonban élt. Mikor tehát az utolsó mondatban Engels a „mi” szót használja, kétségtelenül saját és Marx nevében ajánlja a német munkáspárt vezetőjének, hogy az „állam” szót törölje a programból és helyettesítse a „közösség” szóval.

Micsoda „anarchizmus” ez, üvöltözték volna az opportunisták szája íze szerint meghamisított mai „marxizmus” főkolomposai, ha a programnak ilyen kijavítását ajánlották volna nekik!

Hadd üvöltözzenek. A burzsoázia megdicséri őket érte.

Mi pedig továbbra is végezzük a magunk dolgát. Pártunk programjának felülvizsgálása során Marx és Engels tanácsát feltétlenül tekintetbe kell vennünk, hogy az igazságot jobban megközelítsük, hogy a marxizmust a ferdítésektől megtisztítva helyreállítsuk, hogy biztosabban irányítsuk a munkásosztály harcát felszabadulásáért. A bolsevikok között bizonyára nem akadnak olyanok, akik elleneznék Marx és Engels tanácsát. Az egyetlen nehézséget alkalmasint a terminus megválasztása okozhatja. A németben két kifejezés van az orosz „obscsina”-ra, amelyek közül Engels azt választotta, amely nem az egyes közösséget, hanem a közösségek összességét, a közösségek rendszerét jelenti. Az oroszban nincs ilyen szó, és lehetséges, hogy majd a francia „commune” szót kell elfogadnunk, habár ennek is megvannak a maga hátrányai.  

 „A Kommün már nem is volt állam a szó tulajdonképpeni értelmében” ez Engelsnek igen fontos elméleti megállapítása. A fenti fejtegetések után ez az állítás teljesen érthető. A Kommün megszűnt állam lenni, minthogy már nem a lakosságtöbbséget, hanem kisebbséget (a kizsákmányolókat) kellett elnyomnia; a burzsoá államgépezetet összetörte; a külön elnyomó hatalom helyett maga a lakosság lépett a színre. Mindez eltávolodás a szó tulajdonképpeni értelmében vett államtól. És ha a Kommün megszilárdult volna, akkor az állam nyomai önmaguktól „elhaltak” volna benne, intézményeit nem kellett volna „megszüntetnie”, megszűntek volna működni, amilyen mértékben nem lett volna teendőjük.

 „Az anarchisták a fejünkhöz vágják a »népállamot«, mondja Engels, s főként  Bakunyinra és a német szociáldemokraták elleni kirohanásaira gondol. Engels ezeket a támadásokat annyiban ismeri el helytállóknak, amennyiben a „népállam” ugyanolyan képtelenség és ugyanolyan eltávolodás a szocializmustól, mint a „szabad népállam”. Engels arra törekszik, hogy a német szociáldemokratáknak az anarchisták ellen vívott harcát kijavítsa, hogy ezt a harcot elvileg helyes alapokra fektesse és megtisztítsa az „államhoz” tapadó opportunista előítéletektől. Sajnos, Engels levelet 36 évig véka alatt tartották. Az alábbiakban látni fogjuk, hogy Kautsky e levél közzététele után is makacsul ismétli lényegében ugyanazokat a hibákat, amelyektől Engels óva intett.

Bebel l875. szeptember 2l-én kelt levelében válaszolt Engelsnek és egyebek között azt írta, hogy a programtervezet megítélésében „teljesen egyetért” vele és hogy Liebknechtnek szemére vetette engedékenységét. (Bebel emlékiratai német kiadása, II. köt. 334. old.). De ha a kezünkbe vesszük Bebel „Céljaink” című brossúráját, abban teljesen helytelen fejtegetéseket találunk az államról.

 „Az államot osztályuralmon alapuló államból népállammá kell átalakítani.” („Unsére Ziele”, l886. évi német kiadás, l4. old.)

Ez olvasható Bebel brossúrájának 9-ik (kilencedik!) kiadásában! Nem csoda, hogy az államról oly csökönyösen ismételt opportunista elmélkedéseket a német szociáldemokrácia magába szívta, különösen, amikor Engels forradalmi magyarázatait véka alá rejtették, és az életkörülmények hosszú időre „elszoktatták” az embereket a forradalomtól.