ÁLLAM ÉS FORRADALOM  

III.4.  A NEMZETI EGYSÉG MEGSZERVEZÉSE

„...A nemzeti szervezetre vonatkozó rövid vázlatban, amelynek kidolgozására a Kommünnek már nem volt ideje, világosan az áll, hogy még a legkisebb falucskának is a kommün legyen a politikai formája...” A kommünök választották volna a Párizsban székelő „Nemzeti Delegációt” is. 

 „...Azt a kevés, de fontos funkciót, ami még egy központi kormány számára fennmaradna, a Kommün nem akarta megszüntetni, amint szándékosan hamisan állították róla, hanem kommunális, tehát szigorúan felelős hivatalnokokra akarta bízni...”  

„...A nemzet egységét nem megtörni akarta, hanem ellenkezőleg, a kommunális alkotmány révén megszervezni és valósággá változtatni, annak az államhatalomnak a lerombolása révén, amely azt állította magáról, hogy megtestesítője a nemzeti – magától a nemzettől független és az afölött álló – egységnek, holott a nemzetnek élősdi kinövése volt csupán ...” „A régi kormányhatalom pusztán elnyomásra szolgáló szerveit le kellett metszeni, de annak jogos funkcióit, kiragadva egy olyan hatalom kezéből, amely addig igényt tartott arra, hogy a társadalom fölött álljon, vissza kellett adni a társadalom felelős megbízottainak.”

Hogy a mai szociáldemokrácia opportunistái mennyire nem értették — illetve talán helyesebb lenne azt mondani: nem akarták megérteni – Marxnak e fejtegetéseit, azt mindennél jobban mutatja a renegát Bernstein hérosztratoszi hírességű könyve: „A szocializmus előfeltételei és a szociáldemokrácia feladatai.” Éppen Marx idézett szavaira való utalással írta Bernstein azt, hogy ez a program „politikai tartalmának minden lényeges vonásában feltűnő hasonlatosságot mutat — Proudhon föderalizmusával... Bármennyire elütnek is egymástól Marx és a »kispolgár« Proudhon” (Bernstein a „kispolgár” szót idézőjelbe teszi, amelynek véleménye szerint ironikusnak kell lennie), „ezekben a pontokban gondolatmenetük a lehető legközelebb jár egymáshoz.” A községi önkormányzatok jelentősége — folytatja Bernstein — persze növekszik, de „kétségesnek tartom, hogy a demokrácia első feladata, a mai államok megszüntetése (Auflosung, szó szerint feloszlatás, feloldás) és szervezetük teljes megváltoztatása (Umwandlung, átváltoztatás), miként azt Marx és Proudhon képzelik (a nemzetgyűlés megalakítása tartományi, illetve kerületi gyűlések küldötteiből, amelyeket viszont a kommünök küldötteiből kellene alakítani), úgyhogy tehát a nemzeti képviseletek eddigi formája eltűnne.” (Bernstein. „A szocializmus előfeltételei.” l899-es német kiadás, l34. és l36. old.)

Ez már valósággal szörnyűséges: Marxnak az élősdi-államhatalom megsemmisítésére” vonatkozó nézeteit egy kalap alá veszi Proudhon föderalizmusával! Mindez azonban nem véletlen, mert hiszen az opportunistának eszébe sem jut, hogy Marx itt egyáltalán nem a centralizmussal szembeállított föderalizmusról beszél, hanem a minden burzsoá országban fennálló régi burzsoá államgépezet összetöréséről.

Az opportunistának csak az jut az eszébe, amit maga körül, a kisburzsoá nyárspolgáriság és a „reformista” tespedés környezetében lát, vagyis csak a „községi önkormányzatok”! Az opportunista már leszokott arról, hogy a proletariátus forradalmára még csak gondoljon is.

Ez nevetséges. De jellemző, hogy erre a pontra vonatkozólag nem szálltak vitába Bernsteinnel. Sokan cáfolták Bernsteint — különösen Plehanov az orosz irodalomban, Kautsky az európaiban, de sem az egyik, sem a másik nem beszélt arról, hogy Bernstein itt elferdítette Marxot.

Az opportunista annyira leszokott arról, hogy forradalmi módon gondolkodjék és a forradalomról elmélkedjék, hogy „föderalizmust” varr Marx nyakába és összetéveszti őt az anarchizmus megalapítójával, Proudhonnal. Kautsky és Plehanov pedig, akik ortodox marxistáknak szeretnének látszani és a forradalmi marxizmus tanítását akarják védeni, hallgatnak erről! Itt van az egyik gyökere annak, hogy a marxizmus és az anarchizmus közti különbségre vonatkozó nézeteket teljesen elsekélyesítik, ami egyaránt jellemző a kautskystákra és az opportunistákra, és amiről még kell majd beszélnünk.

Marxnak a Kommün tapasztalatairól szóló idézett fejtegetéseiben nyoma sincs a föderalizmusnak. Marx éppen abban egyezik még Proudhonnal, amit az opportunista Bernstein nem lát meg. Marx éppen abban tér el Proudhontól, amiben Bernstein hasonlóságot lát.

Marx abban egyezik meg Proudhonnal, hogy mind a ketten a mai államgépezet „szétzúzása” mellett foglalnak állást. A marxizmusnak ezt a megegyezését az anarchizmussal (mind Proudhonnal, mind Bakunyinnal) sem az opportunisták, sem a kautskysták nem akarják meglátni, mert ezen a ponton letértek a marxizmusról.

Marx éppen a föderalizmus kérdésében tér el Proudhontól is, Bakunyintól is (hogy a proletariátus diktatúrájáról ne is beszéljünk). A föderalizmus elvileg következik az anarchizmus kispolgári nézeteiből. Marx centralista. És itt idézett fejtegetésében semmiben sem tér el a centralizmustól. Csak olyan emberek tarthatják a burzsoá gépezet megsemmisítését a centralizmus megsemmisítésének, akik telve vannak az államba vetett kispolgári „babonás hittel”!

Nos, és ha a proletariátus meg a szegényparasztság kezébe veszi az államhatalmat, ha teljesen szabadon kommünönként megszervezkednek és valamennyi kommün működését egyesítik arra, hogy közös csapásokat mérjenek a tőkére, hogy leverjék a kapitalisták ellenállását, hogy az egész nemzet, az egész társadalom tulajdonába adják át a magántulajdonban levő vasutakat, gyárakat, földeket stb., ez talán nem lesz centralizmus? Nem a legkövetkezetesebb demokratikus centralizmus lesz-e ez? Mégpedig proletár centralizmus?  

Bernsteinnek egyszerűen nem fér a fejébe, hogy önkéntes centralizmus is lehetséges, hogy a kommünök önkéntesen nemzetté egyesülhetnek, hogy a proletár kommünök önként egybeolvadhatnak a burzsoá uralom és a burzsoá államgépezet szétrombolásának művében. Bernstein, mint minden filiszter, olyasvalaminek képzeli a centralizmust, ami csakis felülről jöhet, amit csakis a hivatalnoksereg és a hadsereg erőszakolhat ki és biztosíthat.

Marx, mintha csak előre látta volna nézetei meghamisításának lehetőségét, külön hangsúlyozza, hogy tudatos hamisítás az a Kommün ellen felhozott vád, hogy a Kommün meg akarta bontani a nemzet egységét és el akarta törölni a központi hatalmat. Marx szándékosan használja a „nemzeti egység megszervezése” kifejezést, hogy így az öntudatos, demokratikus, proletár centralizmust szembeállítsa a polgárival, a katonaival, a bürokratikussal.

De ... a süketnél is rosszabb az, aki nem akar hallani. A mai szociáldemokrácia opportunistái pedig hallani sem akarnak az államhatalom megsemmisítéséről, az élősdi lenyeséséről.