A PROLETÁRFORRADALOM ÉS A RENEGÁT KAUTSKY  

2.  POLGÁRI ÉS PROLETÁR DEMOKRÁCIA 

A Kautsky által istentelenül összezavart kérdés a valóságban a következőképpen áll. 

Ha nem akarunk gúnyt űzni a józan észből és a történelemből, akkor világos, hogy addig, amíg különböző osztályok léteznek, nem lehet szó „tisztademok­ráciáról”, hanem csakis osztálydemokráciáról. (Zárójelben megjegyezzük, hogy a „tiszta demokrácia” nemcsak tudatlanságra valló frázis, amely az osztályharc, valamint az állam lényegének meg nem értését árulja el, hanem teljesen üres frázis is, mert a kommunista társadalomban a demokrácia, miután gyökeresen átalakul és szokássá válik, el fog halni, de sohasem válik „tiszta” demokráciává.)

A „tiszta demokrácia” a munkások elbolondítására törekvő liberálisnak a hazug frázisa. A történelem ismer polgári demokráciát, amely felváltja a feudalizmust, és proletár demokráciát, amely felváltja a polgári demokráciát.

Amikor Kautsky hosszú oldalakat szentel annak az igazságnak a „bizonyítására”, hogy a középkorhoz képest a polgári demokrácia progresszív, és hogy a proletariátusnak ezt feltétlenül fel kell használnia a burzsoázia elleni harcában, ez nem egyéb, mint a munkások elbolondítására szánt liberális fecsegés. Ez közhely, nemcsak a művelt Németországban, hanem a műveletlen Oroszországban is.  Kautsky egyszerűen „tudományos” port hint a munkások szemébe, amikor fontoskodó képpel Weitlingről, meg a paraguayi jezsuitákról és sok egyébről beszél csak azért, hogy a jelenlegi, vagyis a kapitalista demokrácia burzsoá lényegét megkerülje. 

Kautsky a marxizmusból azt ragadja ki, ami elfogadható a liberálisok, a burzsoázia számára (a középkor bírálata, általában a kapitalizmus és különösen a kapitalista demokrácia. progresszív történelmi szerepe), és  elpalástolja, kidobja, elhallgatja a marxizmusból azt, ami a burzsoázia számára elfogadhatatlan (a proletariátus forradalmi erőszakja a burzsoázia ellen a burzsoázia megsemmisítése céljából). Ezért bizonyul Kautsky elkerülhetetlenül, objektív helyzeténél fogva – bármi legyen is szubjektív meggyőződése – a burzsoázia lakájának.

A polgári demokrácia, bár nagy történelmi haladás volt a középkorhoz képest, mindig szűk, korlátozott, hamis, képmutató lesz, paradicsom a gazdagok, csapda és csalás a kizsákmányoltak, a szegények számára – és a kapitalizmus alatt nem is lehet ez másként. Ezt az igazságot, amely a marxista elmélet igen lényeges alkotórésze, a „marxista” Kautsky nem értette meg. Ebben a kérdésben, ebben a sarkalatos kérdésben, Kautsky azoknak a viszonyoknak tudományos bírálata helyett, amelyek minden polgári demokráciát a gazdagok demokráciájává tesznek, „kedveskedik” a burzsoáziának.

Mindenekelőtt emlékezetébe idézzük a nagy tudományú Kautsky úrnak Marx és Engels azon elméleti kijelentéseit, amelyekről betűrágónk (hogy kedvében járjon a burzsoáziának) szégyenletes módon „megfeledkezett”, azután pedig a lehető legnépszerűbben megvilágítjuk a kérdést.

Nemcsak az ókori és a feudális állam volt a kizsákmányolás eszköze, mert „a modern képviseleti álIam ... a tőke szerszáma a bérmunka kizsákmányolására”. (Engels az államról írt művében.) „Minthogy pedig az állam csupán átmeneti intézmény, melyet a harcban, a forradalomban felhasználunk ellenfeleink erőszakos fékentartására, ezért szabad népállamról beszélni merő értelmetlenség; amíg a proletariátusnak még szüksége van az államra, nem a szabadság érdekében használja fel, hanem ellenfelei fékentartására, és mihelyt szó lehet szabadságról, az állam mint olyan megszűnik.” (Engels Bebelnek 1875. március 28-án írt levelében.) „Az állam nem egyéb, mint gépezet arra, hogy egyik osztály elnyomja a másikat, mégpedig a demokratikus köztársaságban nem kevésbé, mint a monarchiában.” (Engels Marx „Polgárháború”-jához írt előszavában.) Az általános választójog „a munkásosztály érettségének fokmérője. A mai államban ennél több nem lehet és nem is lesz soha.”· (Engels az államról írt művében. Kautsky úr rendkívül unalmasan kérődzik ennek a tételnek az első felén, azon, amely elfogadható a burzsoázia számára. A másik felét azonban, amelyet kiemeltünk, és amely elfogadhatatlan a burzsoázia számára, a renegát Kautsky elhallgatja!) „A Kommünnek nem parlamentáris, hanem dolgozó testületnek kellett lennie, amely végrehajtó és törvényhozó egyszerre ... Az általános választójognak, mely addig három vagy hatévenként arról' döntött, hogy az uralkodó osztály melyik tagja képviselje a népet annak érdekei ellen (képviselje és tiporja el [ver- und zertreten]) a parlamentben, - most magát a kommünökbe szervezett népet kellett szolgálnia éppúgy , ahogyan az egyéni választójog minden más munkáltatónak arra szolgál, hogy üzleti ügyeiben a munkásokat és a felügyelőket kiválassza.” (Marx a Párizsi Kommünről írt „A polgárháború Franciaországban” című művében. )

E tételek közül mindegyik - és e tételeket a nagy tudományú Kautsky úr kitűnően ismeri - arcul csapja Kautskyt, teljesen leleplezi renegátságát. Kautsky egész brosúrájában nyomát sem találjuk annak, hogy ezeket az igazságokat megértetté. Brosúrájának egész tartalma a marxizmus megcsúfolása! 

Nézzük a modern államok alaptörvényeit, nézzük az állami igazgatást, nézzük a gyülekezési vagy a sajtószabadságot, nézzük a „polgárok törvény előtti egyenlőségét” - és lépten-nyomon tapasztalni fogjuk a polgári demokrácia képmutatását, amelyet jól ismer minden becsületes és öntudatos munkás. Egyetlenegy állam sincs, legyen bár a legdemokratikusabb, ahol az alkotmányokban ne lennének kibúvók és fenntartások, melyek biztosítják a burzsoázia számára azt a lehetőséget, hogy „rendzavarás esetén” - vagyis abban az esetben, ha a kizsákmányolt osztály „megzavarja” rabszolgahelyzetének rendjét és kísérletet tesz arra, hogy ne rabszolga módra viselkedjék – katonaságot küldjön a munkások ellen, ostromállapotot hirdessen ki stb.  Kautsky szemérmetlenül szépítgeti a polgári demokráciát, amikor elhallgatja például azt, amit az igen demokratikus és igen republikánus burzsoák Amerikában vagy Svájcban a sztrájkoló munkások ellen elkövetnek.

Ó, a bölcs és tudós Kautsky erről hallgat! Ez a tudós politikus nem érti, hogy erről hallgatni aljasság. Jobbnak látja olyasfajta gyermekmesékkel traktálni a munkásokat, hogy a demokrácia „a kisebbség védelmét” jelenti. Hihetetlen, de tény! A Krisztus születése utáni 1918 esztendőben, az imperialista világmészárlás ötödik évében, amikor ötödik éve folyik a világ minden „demokráciájában” az internacionalista kisebbségek elnyomása (vagyis azoké, amelyek nem árulták el galádul a szocializmust a Renaudelek és Longuet-k, Scheidemannok és Kautskyk, Hendersonok és Webbek stb. módjára), a tudós Kautsky úr nyájas dicshimnuszt zeng a “kisebbség védelméről”. Aki óhajtja, elolvashatja ezt Kautsky brosúrájának 15. oldalán. A 16. oldalon pedig eme tudós ... egyén a XVIII. századi Anglia whigjeiről és toryjairól értekezik!

Ó, micsoda tudományosság! Ó, a burzsoáziának micsoda rafinált kiszolgálása! Ó, micsoda civilizált módja a kapitalisták előtti hasoncsúszásnak és talp­nyalásnak! Ha Krupp lennék vagy Scheidemann, Clemenceau vagy Renaudel, milliókat fizetnék Kautsky úrnak, júdáscsókkal jutalmaznám, magasztalnám a munkások előtt, ajánlanám „a szocializmus egységét” olyan „tiszteletreméltó” férfiakkal, aminő Kautsky. Brosúrát írni a proletariátus diktatúrája ellen, a XVIII. századi Anglia whigjeiről és toryjairól értekezni, azt bizonygatni, hogy a demokrácia a „kisebbség védelmét” jelenti és elhallgatni, hogy a „demokratikus” amerikai köztársaságban pogromokat rendeznek az internacionalisták ellen – hát nem a burzsoáziának tett lakáj szolgálatok ezek?  

A tudós Kautsky úr “megfeledkezett” – valószínűleg véletlenül feledkezett meg ... – egy „apróságtól”, mégpedig arról, hogy a burzsoá demokrácia uralkodó párt ja a kisebbség védelmét csak egy másik burzsoá párt számára biztosítja, a proletariátusnak viszont a „kisebbség védelme” helyett minden komoly, mélyreható, lényegbevágó kérdésben ostromállapot vagy pogrom jut osztályrészül. Minél fejlettebb a demokrácia, annál közelebb van a burzsoáziát veszélyeztető minden komoly politikai ellentét esetén a pogrom vagy a polgárháború. A polgári demokráciának ezt a „törvényét” megfigyelhette volna a tudós Kautsky úr a köztársasági Franciaországban, a Dreyfus-ügy példáján, az amerikai demokratikus köztársaságban a négerek és az internacionalisták meglincselésének példáján, a demokratikus Angliában ĺrország és Ulster példáján, az oroszországi demokratikus köztársaságban a bolsevikok ellen 1917 áprilisában indított hajsza és az ellenük szervezett pogromok példáján. Szándékosan választom a példákat nemcsak a háború idejéből, hanem a háború előtti békés időkből is. A nyájas Kautsky úr jónak látja szemet hunyni a XX. század e tényei előtt és ehelyett inkább bámulatosan új, feltűnően érdekes, szokatlanul tanulságos és hihetetlenül fontos dolgokat mesél a munkásoknak a XVIII. századi whigekről és torykról.

Nézzük a burzsoá parlamentet. Feltételezhető-e, hogy a tudós Kautsky sohasem hallott arról, hogy a tőzsde és a bankárok annál inkább alávetik uralmuknak a burzsoá parlamentet, minél jobban kifejlődött a demokrácia? Ebből nem az 'következik, hogy nem kell felhasználni a burzsoá parlamentarizmust (a bolsevikok oly sikeresen használták fel, mint talán a világ egyetlen más párt ja sem, mert 1912~i914-ben meg­hódítottuk a IV. Dumában az egész munkáskúriát). De következik ebből az, hogy csak egy liberális feledkezhet meg úgy a burzsoá parlamentarizmus történelmi korlátozottságáról és viszonylagos voltáról, ahogy erről Kautsky megfeledkezik. Az elnyomott tömegek a legdemokratikusabb polgári államban is lépten-nyomon szembekerülnek azzal a kiáltó ellentmondással, amely a tőkések „demokráciája” általa hirdetett formális egyenlőség és a között az ezernyi tényleges megszorítás és furfang között van, amelyek a proletárokat bérrabszolgákká teszik. Éppen ez az ellentmondás tárja fel a tömegek előtt a kapitalizmus rothadtságát, hazug és képmutató mivoltát. Éppen ezt az ellentmondást leplezik le folyton-folyvást a tömegek előtt a szocializmus agitátorai és propagandistái, hogy előkészítsék őket a forradalomra! Kautsky pedig, amikor megkezdődött a forradalom korszaka, hátat fordított a forradalomnak és dicsőhimnuszokat kezdett zengeni a haldokló burzsoá demokrácia gyönyörűségeiről.

A proletár demokrácia, melynek egyik formája a szovjethatalom, soha nem tapasztalt mértékben ki­fejlesztette és kiszélesítette a demokráciát éppen a lakosság óriási többsége, a kizsákmányoltak és dolgozók számára. Aki egy egész könyvet írt a demokráciáról, ahogy ezt Kautsky tette, aki két oldalon be­szél a diktatúráról és húsz-harminc oldalon a „tiszta demokráciáról”, anélkül, hogy ezt észrevenné, az liberális módjára teljesen kiforgatja a dolgot.

Nézzük a külpolitikát. Egyetlen polgári országban, még a legdemokratikusabb országban sem folytatják nyíltan. Mindenütt becsapják a tömegeket, a demokratikus Franciaországban, Svájcban, Amerikában és Angliában százszorta nagyobb mértékben és körmönfontabb módon, mint a többi országban. A szovjethatalom forradalmi módon lerántotta a külpolitikáról a titokzatosság leplét. Kautsky ezt nem vette észre, hallgat róla, noha a rablóháborúk és az „érdekszférák felosztásáról” (vagyis a világnak a tőkés rablók közötti felosztásáról) szóló titkos szerződések korszakában ennek sarkalatos jelentősége van, mert ettől függ a béke, ettől függ tíz milliók élete vagy halála.

Nézzük az államberendezést. Kautsky fennakad az „apróságokon”, még azon is, hogy a választások (a Szovjet Alkotmány szerint) „nem közvetlenek”, a dolog lényegét azonban nem látja. Az államapparátus, az államgépezet osztálylényegét nem veszi észre. A burzsoá demokráciában a tőkések ezer fogással -  amelyek annál ügyesebbek és annál biztosabban hatnak, mennél fejlettebb a „tiszta” demokrácia – kiszorítják a tömegeket a kormányzásban való részvételből, megfosztják őket a gyülekezési  és sajtószabadságtól stb. A szovjethatalom az első a világon (szigorúan véve a második, mert ugyanezt megkezdte a Párizsi Kommün), amely a tömegeket, éppen a kizsákmányolt tömegeket bevonja a kormányzásba. A burzsoá parlamentben (amely a burzsoá demokráciában sohasem dönti el a legfontosabb kérdéseket: ezekről a tőzsde, a bankok döntenek) való részvételt sok ezer sorompó zárja el a dolgozó tömegek elől, és a munkások nagyszerűen tudják és érzik, látják és tapasztalják, hogy a burzsoá parlament idegen intézmény, a proletariátus elnyomásának eszköze a burzsoázia kezében, egy ellenséges osztály, a kizsákmányoló kisebbség. Intézménye.

A szovjetek maguknak a dolgozó és kizsákmányolt tömegeknek közvetlen szervezetei, amelyek megkönnyítik számukra azt, hogy az államot maguk rendezzék be és minden lehető módon irányítsák. Éppen a dolgozók és kizsákmányoltak élcsapatának, a városi proletariátusnak van meg az az előnye, hogy a nagyvállalatok által a legjobban van egyesítve, a legkönnyebben választ és kíséri figyelemmel a megválasztottakat. A szovjetszervezet automatikusan megkönnyíti a dolgozók és kizsákmányoltak tömörülését élcsapatuk, a proletariátus körül. A régi burzsoá apparátus: a hivatalnoki kar, a gazdagságnak, a polgári műveltségnek és az összeköttetéseknek stb. kiváltságai (ezek a tényleges kiváltságok annál változatosabbak, mennél fejlettebb a polgári demokrácia) – a szovjetszervezet mellett mindez elesik. A sajtószabadság már nem képmutatás, mert a nyomdákat és a papírt elvesszük a burzsoáziától. Ugyanez történik a legjobb épületekkel, palotákkal, kastélyokkal, földesúri kúriákkal. A szovjethatalom e legjobb épületek közül sok ezret egy csapásra elvett a kizsákmányolóktól és így milliószor „demokratikusabbá” tette a gyülekezési jogot a tömegek számára – azt a gyülekezési jogot, amely nélkül a demokrácia csak csalás. A nem lokális, nem helyi szovjetek közvetett választása megkönnyíti a szovjetkongresszusokat, olcsóbbá, mozgékonyabbá, a munkások és parasztok számára hozzáférhetőbbé teszik az egész apparátust olyan időszakban, amikor az élet forr és arra van szükség, hogy különösen gyorsan megvonhassuk a megbízatást egy helyi küldöttől, vagy pedig kiküldhessük az illetőt az általános szovjetkongresszusra.

A proletár demokrácia milliószor demokratikusabb minden polgári demokráciánál; a szovjet­hatalom milliószor demokratikusabb a legdemokra­tikusabb polgári köztársaságnál.

Ezt csak az nem vehette észre, aki vagy tudatosan kiszolgálja a burzsoáziát, vagy politikai szempontból teljesen halott ember, és a porlepte polgári könyvek mögül nem látja a pezsgő életet, akit teljesen átitattak a burzsoá demokratikus előítéletek, s aki ily módon objektíve a burzsoázia lakájává változtatja magát.

Ezt csak olyan ember nem vehette észre, aki képtelen az elnyomott osztályok szempontjából feltenni a kérdést: van-e a legdemokratikusabb burzsoá országok között akár egy ország is a világon, ahol az egyszerű átlagmunkás, az egyszerű átlagos mezőgazdasági munkás vagy általában a falusi félproletár (vagyis az elnyomott tömegnek, a népesség óriási többségének képviselője), azt a szabadságot, hogy a legjobb épületekben gyűléseket tarthasson, azt a szabadságot, hogy gondolatainak kifejezésére, érdekeinek védelmére a legnagyobb nyomdák és a legjobb papírraktárak álljanak rendelkezésére, azt a szabadságot, hogy a maga osztályából választhasson embereket az állam kor­mányzására és az állam „berendezésére” csak megközelítőleg is olyan mértékben élvezné, mint Szovjet Oroszországban?

Nevetséges volna még csak feltételezni is, hogy Kautsky úr bármely országban ezer felvilágosodott ipari és mezőgazdasági munkás közül csak egyre is akadna, akinek e kérdés megválaszolásánál kétségei volnának. A világ munkásai, akik a burzsoá lapokból az igazságról csak töredékes beismerések útján szereznek tudomást, éppen azért rokonszenveznek ösztönösen a szovjetköztársasággal, mert látják, hogy ez proletár demokrácia, a szegények demokráciája, nem pedig a gazdagok demokráciája, márpedig minden polgári demokrácia, még a legjobb is, a valóságban a gazdagok demokráciája.

Minket burzsoá hivatalnokok, burzsoá parlamenti képviselők, burzsoá bírák kormányoznak (és ezek „rendezik be” államunkat). Ez az az egyszerű, szem­mel látható, elvitathatatlan igazság, melyet az elnyomott osztályokhoz tartozó tíz- és százmilliók saját élettapasztalatukból ismernek, naponta látnak és érez­nek valamennyi burzsoá országban, így a legdemokratikusabb országokban is.

Oroszországban viszont teljesen széttörték a bürokratikus apparátust, úgy, hogy kő kövön nem maradt belőle, mind elkergették a régi bírákat, szétkergették a burzsoá parlamentet és sokkal hozzáférhetőbb képviseletet adtak éppen a munkásoknak és a parasztoknak; az ő szovjetjeik léptek a hivatalnokok helyébe, vagy az ő szovjetjeiket rendelték a hivatalnokok fölé, az ő szovjetjeik lettek a bírák választói. Ez a tény egymagában elég ahhoz, hogy valamennyi elnyomott osztályt·elismerje, hogy a szovjethatalom, vagyis a proletárdiktatúra adott formája, a legdemokratikusabb burzsoá köztársaságnál is milliószor demokratikusabb.

Kautsky nem érti meg ezt a minden munkás számára érthető és nyilvánvaló igazságot, mert „megfeledkezett” arról, „elszokott” attól, hogy úgy tegye fel a kérdést: demokrácia – melyik osztály számára? Ő a „tiszta” (vagyis osztály nélküli? vagy osztályon kívüli?) demokrácia szemszögéből ítéli meg a kérdést. Úgy érvel, mint Shylock: „egy font húst” és semmi mást. Valamennyi polgár egyenlősége – másként nincsen demokrácia.

A tudós Kautskynak, a “marxista” és “szocialista” Kautskynak fel kell tennünk a kérdést: lehet-e egyenlőség kizsákmányoló és kizsákmányolt között?

Szörnyű és hihetetlen, hogy ilyen kérdést vagyunk kénytelenek feltenni, amikor a II. Internacionálé szellemi vezérének könyvét bíráljuk. De „aki á-t mondott, mondjon b-t is”. Ha magadra vállaltad, hogy írsz Kautskyról – magyarázd meg a tudós férfiúnak, miért nem lehet egyenlőség kizsákmányoló és kizsákmányolt között.