A PROLETÁRFORRADALOM ÉS A RENEGÁT KAUTSKY

A PROLETÁRFORRADALOM ÉS A RENEGÁT KAUTSKY  

ELŐSZÓ

Kautsky nemrég Bécsben megjelent brosúrája, „A proletariátus diktatúrája” (Wien, 1918. Ignaz Brand, 63 oldal) rendkívül szemléltető példája a II. Internacionálé teljes és szégyenletes csődjének, amelyről már régen beszél a világ minden becsületes szo­cialistája. A proletárforradalom kérdése most jó néhány országban gyakorlatilag kerül napirendre. Ezért feltétlenül szükséges, hogy Kautsky renegát szofizmáit és a marxizmustól való teljes elfordulását megvizsgáljuk.

Ám mindenekelőtt hangsúlyoznunk kell, hogy e sorok írójának a háború első napjaitól kezdve sokszor kellett rámutatnia arra, hogy Kautsky szakított a marxizmussal. 1914 -1916 folyamán számos cikkben foglalkoztam e kérdéssel a külföldi „Szocial-Demokrat” és a „Kommuniszt” folyóiratokban. Ezek a cikkek össze vannak gyűjtve a Petrográdi Szovjet kiadványában: G. Zinovjev és N. Lenin „Az ár ellen”, Petrográd 1918  (550 oldal). Egy brosúrában, amely 1915-ben Genfben jelent meg és amelyet még akkor lefordítottak németre és franciára, a következőket írtam a „kautskyzmusról”:

„Kautsky, a II. Internacionálé legnagyobb tekintélye a legtipikusabb és legkirívóbb példája annak, hogy azok, akik a marxizmust csak szavakban ismerik el, valójában »sztruvizmussá« vagy »brentanóizmussá« változtatják (azaz polgári liberális tanítássá, amely elismeri a proletariátus nem forradalmi »osztályharcát«, s amelynek különösen jellegzetes képviselői Sztruve orosz író és Brentano német közgazdász). Ezt látjuk Plehanov példáján is. A marxizmust nyilvánvaló szofizmákkal megfosztják élő forradalmi lelkétől, mindent elfogadnak a marxizmusból - kivéve a harc forradalmi eszközeit, azok hirdetését és előkészítését, a tömegeknek forradalmi szellemben való nevelését. Kautsky a szociálsovinizmus alapgondolatát, annak elismerését, hogy a mostani háborúban védeni kell a hazát, elvtelenül »békítgeti« a baloldaliaknak tett diplomatikus, kirakati engedménnyel, például a hadihitelek megszavazásánál való tartózkodással, a maga ellenzékiségének szóban való elismerésével, stb. Kautsky, aki 1909-ben egész könyvet írt a forradalmak korszakának közeledéséről és a háborúnak a forradalommal való összefüggéséről, aki 1912-ben aláírta a bázeli kiáltványt a közelgő háború forradalmi kihasználásáró1, most minden lehető módon próbálja igazolni és szépíteni a szociálsovinizmust és Plehanovhoz hasonlóan a burzsoáziával együtt gúnyolódik a forradalomnak még a gondolatán is, és kineveti a közvetlen forradalmi harc felé vivő lépéseket. 

A munkásosztály nem töltheti be világforradalmi szerepét, ha nem folytat engesztelhetetlen harcot ez ellen a renegátság, gerinctelenség, az opportunizmus előtti lakájkodás és a marxizmus példátlan elméleti elsekélyesítése ellen. A kautskyzmus nem véletlen, hanem a II. Internacionálé-ellentmondásainak, a marxizmus iránt szavakban tanúsított hűség és az opportunizmus előtti gyakorlati behódolás egyesítésének a társadalmi terméke.”* (G. Zinovjev és N. Lenin: A szocializmus és a háború. Genf 1915. 13-14. old.)

Továbbá: „Az imperializmus mint a kapitalizmus legújabb szakasza” című, 1916-ban írt könyvemben (Petrográdban jelent meg 1917-ben) részletesen elemeztem az imperializmusról szóló összes Kautsky-féle fejtegetések elméleti ferdítéseit. Idéztem az imperializmus Kautsky-féle meghatározását: „Az imperializmus a magas fejlettségű ipari kapitalizmus terméke. Minden ipari kapitalista nemzetnek abban· a törekvésében áll, hogy egyre nagyobb agrárterületet (Kautsky kiemelése) igázzon le és kebelezzen be, tekintet nélkül arra, hogy milyen nemzetek lakják ezt a területet.” Kimutattam, hogy ez a meghatározás teljesen helytelen és „alkalmas” az imperializmus legmélyebb ellentmondásainak elkenésére, majd pedig az opportunizmussal való megbékélésre. Idéztem a magam definícióját az imperializmusról: „Az imperializmus tehát kapitalizmus olyan fejlődési fokon, amelyen kialakult a monopóliumok és a finánctőke uralma, kimagasló jelentőségre tett szert a tőkekivi­tel, megkezdődött a világ felosztása a nemzetközi trösztök között és befejeződött a föld egész területének felosztása a legnagyobb tőkés országok között.”  Kimutattam, hogy az imperializmus Kautsky-féle bírálata még a burzsoá és kispolgári bírálatnál is alacsonyabb színvonalon áll.

Végül, 1917 augusztusában és szeptemberében, vagyis az oroszországi proletárforradalmat (1917. október 25.-november 7.) megelőzően megírtam az „Állam és forradalom. A marxizmus tanítása az államtól és a proletariátus feladatai a forradalomban”** című brosúrát, amely 1918  elején jelent meg Petrográdban. Ennek VI. fejezetében, amely „A marxizmus opportunista elsekélyesítésé”-ről szól, különös figyelmet fordítottam Kautskyra és bebizonyítottam, hogy Kautsky Marx tanítását teljesen elferdítette, az opportunizmus szája íze szerint meghamisította, a forradalmat szavakban ugyan elismerte, de a valóságban megtagadta.

Kautsky fő elméleti hibája a proletárdiktatúráról szóló brosúrájában lényegében Marx államtanának éppen azokban az opportunista elferdítéseiben rejlik, amelyeket „Állam és forradalom” című brosúrámban részletesen feltártam.

Szükség volt ezekre az előzetes megjegyzésekre, mert bizonyítják, hogy Kautskyt én nyíltan renegátsággal vádoltam már jóval azelőtt, hogya bolsevikok kezükbe vették az államhatalmat és Kautsky őket ezért elítélte. 

* Lenin Összes Művei. 26 köt. Budapest 1971. 305-306 old. - Szerk

** Lenin Összes Művei. 26 köt. Budapest 1971. 289-403 old.- Szerk.