ÁLLAM ÉS FORRADALOM

I. FEJEZET - OSZTÁLYTÁRSADALOM ÉS ÁLLAM

I.1. AZ ÁLLAM - AZ OSZTÁLYELLENTÉTEK KIBÉKÍTHETETLENSÉGÉNEK TERMÉKE

Marx tanításával most ugyanaz történik, ami nemegyszer előfordult a történelemben a forradalmi gondolkodóknak és az elnyomott osztályok által vívott szabadságharc vezéreinek tanításaival. A nagy forradalmároknak, amig éltek, az elnyomó osztályok állandó üldözéssel fizettek, tanításaikat a legvadabb dühvel, a legtajtékzóbb gyűlölettel, a legféktelenebb hazugság- és rágalomhadjárattal fogadták. Haláluk után megkísérlik ártalmatlan szentképekké változtatni, úgyszólván szentté avatni őket, nevüket az elnyomott osztályok „vigasztalására” és elkábítására bizonyos dicsőséggel övezik, s ugyanakkor forradalmi tanításuk tartalmát kiherélik, kicsorbítják forradalmi élét, elsekélyesítik. A burzsoázia egyfelől és a munkásmozgalmon belüli opportunisták másfelől ma találkoznak a marxizmus ilyen „megmunkálásában”.  Elfelejtik, elhomályosítják, eltorzítják a tanítás forradalmi oldalát, forradalmi lelkét. Előtérbe tolják és dicsőítik azt, amit a burzsoázia elfogadhat vagy elfogadhatónak vél. Manapság minden szociálsoviniszta „marxista” — ez nem tréfa! S német polgári tudósok, akik tegnap még a marxizmus kiirtásának a specialistái voltak, mind gyakrabban beszélnek a „német nemzeti” Marxról, aki — szerintük — felnevelte a rablóhábórú viselésére oly nagyszerűen megszervezett munkásszervezeteket!

Ilyen helyzetben, amikor a marxizmus elferdítése ilyen hallatlanul elterjedt, feladatunk elsősorban abban áll, hogy helyreállítsuk Marxnak az államról szóló igazi tanítását. Ehhez számos hosszú részletet kell idéznünk Marx és Engels műveiből. A hosszú idézetek természetesen nehézkessé teszik a kérdés tárgyalását és egy cseppet sem fogják elősegíteni közérthetőségét. De semmiképpen sem lehetünk meg nélkülük. Feltétlenül és lehetőleg minél teljesebb formájában idéznünk kell Marx és Engels műveiből az állam kérdésére vonatkozó minden, vagy legalábbis minden döntő jelentőségű helyet, hogy az olvasó önállóan fogalmat alkothasson magának a tudományos szocializmus alapítói által vallott nézetek összességéről és e nézetek fejlődéséről, továbbá, hogy okmányszerűen bebizonyítsük és szemléltetően megmutassuk, hogyan ferdítette el ezeket a nézeteket a ma uralkodó „kautskyzmus”.

Kezdjük Friedrich Engels legelterjedtebb művével, „A család, a magántulajdon és az állam eredete” című munkájával, amely 1894-ben Stuttgartban már a hatodik kiadásban jelent meg.  Az idézeteket le kell fordítanunk a német eredetiből, mert az orosz fordítások, barmilyen sok van is belőlük, nagyobbrészt hiányosak, vagy egyáltalán nem kielégítők.

„Az állam” mondja Engels, történelmi elemzését összefoglalva — tehát egyáltalán nem a társadalomra kívülről rákényszerített hatalom; éppoly kevéssé »az erkölcsi eszme valósága«, »az ész képe és valósága«, mint Hegel állítja.  Az állam, ellenkezőleg, a társadalom terméke bizonyos fejlettségi fokon; annak bevallása, hogy ez a társadalom megoldhatatlan ellentmondásba bonyolódott önmagával, kibékíthetetlen ellentétekre hasadt, amelyeknek lekzüdésére képtelen. Hogy azonban ezek az ellentétek, az ellentétes gazdasági érdekű osztályok ne semmisítsék meg egymást és a társadalmat meddő küzdelemben, olyan hatalom vált szükségessé, amely látszólag a társadalom fölött áll, az összeütközést tompítja és a »rend« korlátain belül tartja; és ez a hatalom, amely a társadalomból keletkezett, de fölébe helyezkedett, s mindjobban elidegenedik tőle: az állam” (6. német kiadás, 177-178. old.).

Itt egészen világosan kifejezésre jut, hogy mi a marxizmus alapgondolata az állam történeti szerepének és jelentőségének kerdéséről. Az állam az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke és megnyilvánulása. Állam ott, akkor és annyiban jön létre, ahol, amikor és amennyiben objektive lehetetlen az osztályellentétek kibékítése. És fordítva: az állam léte bizonyítja, hogy az osztályellentétek kibékíthetetlenek.

Éppen ennél a nagy fontosságú és alapvető pontnál kezdődik a marxizmus elferdítése, amely két fő irányban halad.

Egyfelől, a polgári és főleg a kispolgári ideológusok – akik kétségtelen történeti tények nyomására kénytelenek elismerni, hogy állam csak ott van, ahol osztályellentétek vannak és osztályharc van — úgy „helyesbítik” Marxot, hogy az állam az osztályok kibékítésének szerve. Marx szerint az állam nem keletkezhetett volna és nem maradhatott volna fenn, ha az osztályok kibékítése lehetséges volna. A kispolgári és filiszter professzorok s publicisták szerint — akik emellett gyakran jóindulatúan Marxra hivatkoznak! — az állam, ellenkezőleg, kibékíti az osztályokat. Marx szerint az állam az osztályuralom szerve, az egyik osztály szerve a másik elnyomására, egy olyan „rendnek” a megteremtése, amely az osztályok közötti összeütközéseket mérsékelve, ezt az elnyomást torvényesíti és tartóssá teszi. A kispolgári politikusok véleménye szerint, a rend éppen az osztályok kibékítése, nem pedig az egyik osztály elnyomása a másik által ; az osszeütközések mérséklése szerintük kibékítést jelent és nem azt, hogy az elnyomott osztályokat megfosztják az elnyomók megdöntéséért való harc bizonyos eszközeitől és módszereitől, amelyekkel lerázhatnák magukról elnyomóikat.

Az 1917-es forradalomban például, éppen amikor az állam jelentőségének és szerepének kérdése teljes nagyságában merült fel, a gyakorlatban mérült fel, mint a rögtöni cselekvés, mégpedig a tömegméretű cselekvés kérdése, valamennyi eszer (szociálforradalmár)  és mensevik tüstént és teljesen lesüllyedt az osztályoknak az ,,állam” általi „kibékítésének” kispolgári elméletéhez. E két párt politikusainak számtalan határozatát és cikkét teljesen átítatja a „kibékítésnek” ez a kispolgári és filiszter elmélete. A kispolgári demokrácia sohasem képes megérteni, hogy az állam egy meghatározott osztály uralmi szerve, amely osztályt nem lehet kibékíteni ellenlábasával (a vele szemben álló osztállyal). Eszereinknek és mensevikjeinknek az államhoz való viszonya egyik legszemléltetőbb megnyilvánulása annak, hogy ők egyáltalán nem szocialisták mi, bolsevikok, mindig is állítottunk), hanem majdnem-szocialista frazeológiát használó kispolgári demokraták. 

Másfelől a „kautskysták” sokkal finomabb formában forgatják ki a marxizmust. „Elméletileg” sem azt nem tagadják, hogy az állam az osztályuralom szerve, sem azt, hogy az osztályellentétek kibékíthetetlenek. De figyelmen kívül hagyják vagy elködösítik a következőt: ha az állam az osztályellentétek kibékíthetetlenségének terméke, ha olyan hatalom, amely a társadalom felett áll, s „MIND JOBBAN ELIDEGENEDIK a társadalomtól”, akkor nyilvánvaló, hogy az elnyomott osztály felszabadítása nemcsak hogy erőszakos forradalom nélkül lehetetlen, HANEM annak az államhatalmi gépezetnek MEGSEMMISÍTÉSE NÉLKÜL is, amelyet az uralkodó osztály teremtett és amelyben ez az „elidegenedés” megtestesül. Marx ezt az elméletileg önmagában is világos következtetést, mint később látni fogjuk, a forradalom feladatainak konkrét történelmi elemzése alapján, a legteljesebb határozottsággal vonta le. És éppen ezt a következtetést...  „felejtette el” és forgatta ki Kautsky — amint azt további fejtegetéseinkben részletesen kimutatjuk.