ÁLLAM ÉS FORRADALOM 

I.2. FELFEGYVERZETT EMBEREK KÜLÖN ALAKULATAI, BÖRTÖNÖK STB. 

 „ ...A régi nemzetségi szervezettel szemben az államot — folytatja Engels — elsősorban az állampolgárok terület szerinti beosztása jellemzi …” 

Nekünk e beosztás „természetesnek” látszik, holott az a régi nemzetségi vagy törzsi szervezettel folytatott hosszú küzdelem eredménye.

 „... Az állam második jellegzetessége olyan közhatalom létesítése, amely már nem esik közvetlenül egybe az önmagát fegyveres hatalomként megszervező lakossággal. Ez a külön hatalom, ez a közhatalom azért szükséges, mert a lakosság öntevékeny fegyveres szervezete a lakosságnak osztályokra szakadása óta lehetetlenné vált ... Ez a közhatalom minden államban megvan; nemcsak felfegyverzett emberekből áll, hanem dologi függvényekből is, börtönökből és mindenféle kényszerintézmények - amelyekről a nemzetségi társadalom mit sem tudott...” 

Engels az államnak nevezett „hatalom” fogalmát fejtegeti, annak a hatalomnak a fogalmát, amely a társadalomból fakadt, de föléje helyezkedett és mind jobban és jobban elidegenedik tőle. Miből áll elsősorban ez a hatalom? Felfegyverzett emberek külön alakulataiból, amelyeknek börtönök stb. állnak rendelkezésükre.

Jogunk van felfegyverzett emberek külön alakulatairól beszélni, mert a minden állam lényegéhez tartozó közhatalom „már nem esik közvetlenül egybe” a fegyveres lakossággal, a lakosság „öntevékeny fegyveres szervezetével”.

Mint minden nagy forradalmi gondolkodó, Engels is éppen arra akarja ráterelni az öntudatos munkások figyelmét, ami az uralkodó nyárspolgári gondolkodás számára a legkevésbé figyelemre méltó, a legmegszokottabb, s amit nemcsak szilárd, de, mondhatnók, megkövesedett előítéletek szentesítettek. Az állandó hadsereg és a rendörség az államhatalom erejének legfőbb eszközei, de — hát lehet ez másképpen?

Azoknak a XIX. század végi európaiaknak hatalmas többsége szempontjából, akikhez Engels fordult, és akik nem éltek át és nem figyeltek meg közelről egyetlen nagy forradalmat sem, ez nem is lehet másképpen. Az ő számukra teljesen érthetetlen, hogy micsoda „a lakosság öntevékeny fegyveres szervezete”? Arra a kérdésre, hogy miért váltak szükségessé külön, a társadalom fölé helyezett és a társadalomtól elidegenedő fegyveres alakulatok (rendőrség, állandó hadsereg), a nyugat-európai és az orosz nyárspolgár hajlandó néhány Spencertől vagy Mihajlovszkijtól kölcsönvett frázissal, a társadalmi élet fokozódott bonyolultságára, a funkciók differenciálódására stb. való hivatkozással felelni.

Az ilyen hivatkozás „tudományosnak” tűnik és nagyszerűen álomba ringatja a nyárspolgárt, mert éppen azt homályosítja el, ami a legfőbb és alapvető: a társadalomnak kibékíthetetlenül ellenséges osztályokra szakadását.

Ha ez a szakadás nem volna, akkor „a lakosság öntevékeny fegyveres szervezete” csak bonyolultsága, technikájának fejlettsége stb. tekintetében különböznék a dorongot ragadó majomhorda, vagy pedig az ősemberek vagy a nemzetségi társadalomban egyesült emberek primitív szervezetétől, de az ilyen szervezet lehetséges volna.

Ez a szervezet azért lehetetlen, mert a civilizált társadalom ellenséges, mégpedig kibékíthetetlenül ellenséges osztályokra szakad, amelyeknek „öntevékeny” felfegyverkezése fegyveres harcra vezetne közöttük. Kialakul az állam, külön hatalom jön létre, létrejönnek a felfegyverzett emberek külön alakulatai; és minden forradalom, amikor szétrombolja az államgépezetet, szemléltetően megmutatja, miképpen igyekszik az uralkodó osztály felújítani a felfegyverzett emberek ŐT szolgáló külön alakulatait, miképpen törekszik az elnyomott osztály hasonló, új szervezetet létrehozni, amely alkalmas arra, hogy a kizsákmányoltakat és ne a kizsákmányolókat szolgálja. 

Engels az idézett fejtegetésben elméletileg veti fel ugyanazt a kérdést, amelyet minden nagy forradalom felvet a gyakorlatban, szemléltetően, mégpedig a tömegcselekvés méreteiben, nevezetesen azt a kérdést, hogy milyen viszony van a felfegyverzett emberek „külön” alakulatai és a ,,lakosság öntevékeny fegyveres szervezete” között. Látni fogjuk, hogyan illusztrálják konkrétan ezt a kérdést az európai forradalmak és az orosz forradalmak tapasztalatai.

De térjünk vissza Engels fejtegetéséhez.

Engels rámutat arra, hogy néha, például Észak-Amerika egyes helyein ez a közhatalom gyenge (itt a tőkés társadalomban ritka kivételről van szó, és az imperializmus előtti időszak Észak-Amerikájának azokról a részeiről, ahol a szabad telepes volt túlsúlyban), de általában erősödik:

„De [a közhatalom] olyan mértékben erősödik, amilyen mértékben az osztályellentétek az államon belül kiéleződnek és amilyen mértékben az egymással határos államok nőnek és népességben gyarapodnak — csak mai Európánkat kell megnézni, ahol az osztályharc és a hódításokért való versengés a közhatalmat olyan magas fokra emelte, amelyen az egész társadalmat, és magát az államot is elnyeléssel fenyegeti...”

 Ezt Engels legkésőbb a múlt század 90-es éveinek elején írta. Utolsó előszavának kelte 1891. június 16-a. Akkor az imperializmus felé végbemenő fordulat — mind a trösztök korlátlan uralma, mind a nagybankok mindenhatósága, mind a nagyszabású gyarmatpolitika stb. értelmében — Franciaországban éppen csak megkezdődött, még gyöngébb volt Észak-Amerikában és Németországban. Azóta a „hódításokért való versengés” óriási lépést tett előre, annál is inkább, mert a földteke a XX. század második évtizedének kezdetén véglegesen fel volt osztva e „versengő hódítók”, azaz a rabló nagyhatalmak között. Azóta a szárazföldi és a tengeri fegyverzet hihetetlen mértékben megnövekedett, és az Anglia vagy Németország világuralmáért, a zsákmány felosztásáért folyó 1914-1917-es rablóháború következtében a rabló államhatalom olyan nagymértékben „nyeli el” a társadalom minden erejét, hogy ez teljes katasztrófával fenyeget.

Engels mar 1891-ben rá tudott mutatni a „hódításokért való versengésre” mint a nagyhatalmak külpolitikájának egyik legfontosabb ismérvére, de a szociálsoviniszta gazfickók az 1914-1917-es években, amikor ez a sokszorosan kiéleződött verseny előidézte az imperialista háborút, „saját” burzsoáziájuk rabló érdekeinek megvédését a „haza védelméről”, a „köztársaság és a forradalom oltalmazásáról” stb. szóló frázisokkal takargatják!